A fókuszolást kellő gyakorlás után végezhetjük egyedül is, azonban jelentős többlettel szolgál, amikor egy társunkkal végezzük. A fókusz partnerség az emberi kapcsolat egy speciális formája, ugyanis nem barátság, nem is családias kötelék, hanem valami egészen más. Ebben a viszonyrendszerben figyelmet, feltétel nélküli elfogadást, hiteles jelenlétet kaphatunk, és adhatunk partnerünknek, ebben a légkörben teret kaphat bármelyik fél folyamatának kiteljesedése.
Fókusz partnert a FókuszTér facebook csoportban kereshetsz.
Alábbiakban Ann Weiser Cornell és Barbara McGavin írása alapján néhány alapszabályra hívjuk fel a figyelmet, amelyek betartása elengedhetetlen a harmonikus fókusz partnerkapcsolathoz.
1. Hacsak a fókuszoló nem hozza fel a fókuszos ülés tartalmát, a kísérő nem hozhatja szóba.
Ez az egyik legfontosabb szabály! Kísérőként sem a folyamat után, sem az ülésen kívül nem utalhatsz a fókuszoló témájára. Sok fókusz kapcsolat bomlott fel ilyen jellegű probléma miatt. Egy látszólag ártatlan, jószándékú megjegyzés felboríthatja a kapcsolat biztonságát. Tehát kísérőként ne beszélgessek hasonló dolgokról, amelyek velem történtek, és semmiképp se adjak tanácsot arra vonatkozóan, hogy a fókuszoló mit tehet a „problémájával” kapcsolatban. Ez azért fontos, mert az ülés befejezése utáni időszak különösen sérülékeny, és épp olyan érzékenyen kell kezelni, mint a fókuszolás idejét. Soha ne vigyük át az ülések tartalmát „konyhai beszélgetésbe”.
„Mégis mit tegyek akkor, amikor a partnerem említi a folyamatom tartalmát és ez engem kényelmetlenül érint?” Reagálhatsz a partnered viselkedésére azonnal, amint kimondja a zavaró tartalmakat: „úgy érzem, hogy a folyamatomról szeretnél beszélni, és tudom, hogy ezzel jót akarsz, de én inkább szeretném őrizni a folyamatot, mintsem beszélni róla.
2. Adatvédelem. A fókuszolónak joga van ahhoz, hogy a belső folyamatából csak annyit osszon meg, amennyit szeretne.
Ez a fókuszoló ülése, amelyben kísérőként nem a te felelősséged, hogy valami jó történjen a partnereddel! Még az sem, hogy egyáltalán fókuszol-e. A felelősség a következő képen oszlik meg a fókuszoló partnerek között: amikor valaki fókuszol, az az ő ülése, az ő ideje. Saját felelőssége, hogy ezt az időt hogyan szeretné használni. A kísérőnek annyi a dolga, hogy megkérdezze, hogyan szeretné, hogy ott legyen vele.
Fókuszolóként, ha úgy érzed, elmondhatod az élethelyzet vagy belső tapasztalataid néhány aspektusát, de nem kötelező ezt megtenned. Rábízhatod magad a belső élményedre, hogy tudassa veled, akarja-e vagy sem, hogy elmeséld.
3. Egyenlően osszátok be az időtöket.
Ügyeljünk az egyenlőségre, amely megnyilvánulhat időben és lehetőségben egyaránt. Például, ha két ember abban állapodik meg, hogy addig tartanak a folyamatok, ameddig szeretnék, akkor ez egyenlő, még akkor is, ha az egyik folyamat 20, a másik 40 percig tart. Ami fontos, hogy ne alakuljanak ki a kapcsolatban eltérő erőviszonyok.
Abban is érdemes megállapodni, milyen módon jelezzen a kísérő, hogy a megbeszélt időkeret a vége felé közeledik.
Természetesen nem vagyunk gépek, így előfordulhat, hogy átlépjük a megbeszélt időkereteket. Azonban ebben az esetben megkérdezhetjük partnerünket: „még szükségem lenne egy pár percre, lehetséges?” Sokkal jobb érzés a másiknak, ha engedélyt kérünk a „hosszabbításra”, mintha csak átlépnénk a megbeszélt határokat.
Érdemes a fókuszfolyamat után egy rövid, tiszteletteljes csendet beiktatni, mielőtt szerepet cserélnénk vagy lezárnánk a találkozást.
A közös munkának egyetlen kulcsa, hogy tiszteljük partnerünk és saját igényeinket!