Gombai-Kamjén Kata írása
2024. május 24-én Zimmermann Gerdával és Schwarcz Ágival megtartottuk az első Fókuszpár Műhelyt.
A műhely életre hívásánál a legfontosabb szempont a fókuszos közösség építése és a közös szakmai fejlődés volt. Ha valaki régen fókuszolt és kísért, a műhely által újra élményt kaphat mindkét oldalról. Ha valaki aktívan használja a módszert, megoszthatja tapasztalatait, és találkozhat az övétől eltérő kísérési módokkal is.
A résztvevők megérkezésekor élénk hangulatú beszélgetés alakult ki, ebben benne lehetett az (újra)találkozások öröme és annak az izgalma, hogy újra együtt fókuszolunk.
A műhely elején elhangzott, hogy a partnerség elve alapján szeretnénk működni: a résztvevők közül bárki jelezheti előre, ha szeretne nyitó-, vagy zárófókuszt tartani, illetve, ha a közös gondolkodás eredményeként elhangzik valami szakmailag fontos dolog, készítünk jegyzetet, amit közkinccsé teszünk. Így, ha valaki nem tud eljönni, utána tud nézni, mivel dolgoztunk. A felmerült kérdések kibontására a későbbi alkalmakon, vagy az ősztől tervezett intervíziós csoportban is lesz lehetőség. Blogbejegyzést is készítünk, így naplószerűen is visszaolvashatóak az alkalmak összefoglalói.
A nyitófókusz közben már megérkezett annak a gazdagsága, hogy mennyire sokféleképpen lehet kísérni, és milyen izgalmas is ’kóstolgatni’ egymás stílusát. Megfogalmazódott annak az öröme is, hogy segítő szakemberekként a jóleső ráhagyatkozás egy magabiztos kísérőre már önmagában luxus…😊A megosztókörben megtapasztalhattuk a ’tükrözve levés’ élményét, ami a kísérő szerepre is segített ráhangolódni.
A fókuszos megérkezés után megbeszéltük a fókuszpartnerség szabályait, kereteit és a fókuszfolyamat legfontosabb lépéseit.
A szabályok közül a legfontosabb a titoktartás. A kísérő sem a folyamat után, sem az ülésen kívül nem utalhat a fókuszoló témájára, folyamatára. A titoktartást ebben a helyzetben a műhely egészére értelmeztük.
A megosztás tekintetében a folyamat alatt/előtt/után a fókuszolónak joga van ahhoz, hogy belső folyamatából csak annyit osszon meg, amennyit szeretne.
A keretekhez tartozik ezen kívül a partnerség, vagyis az egyenlő erőviszonyok elve, melynek fontos aspektusa, hogy az idő lehetőleg egyenlően legyen elosztva.
A fókuszpartnerség keretében a fókuszoló felel a folyamatáért. Ez azt is jelenti, hogy a kísérő nem tekintély. A fókuszoló nem ’bízza rá’ magát, saját élete és folyamata az ő kezében van.
Végül szintén alapvető, és amiről talán a legtöbbet lehetne beszélni, a nondirektivitás. A kísérő nem ad tanácsot, értelmezést, nem kapcsol jelentést a fókuszoló élményéhez. Mi az, amit tehet? Tükrözhet, adhatja a jelenlétét, értő figyelmét, megajánlásokat. Ezáltal elkötelezetten kíséri a fókuszolót, vagyis nem vezeti, még akkor sem, ha érzékel egy ilyen igényt a fókuszoló felől.
A fókuszfolyamat lépéseinek felelevenítéséhez jó támpontot adott a nyitófókusz megélése. Elhangzott, hogy a testpásztázás és a figyelembevitel módja között lehetnek különbségek aszerint, hogy ki kinél képződött, és ezt hogyan formálta saját érzései/stílusa szerint. Megbeszéltük, hogy a figyelembevitel után a biztonságos helyet hívjuk meg, majd ebből az élményből érkezik meg a fókuszoló a témájához, amiről a fókuszfolyamat előtti rövid beszélgetésben már egyeztetett a kísérővel.
A fókuszpározás három fős kiscsoportokban (fókuszoló, kísérő, megfigyelő), külön szobákban valósult meg, ahol egy-egy folyamatra 30 perc jutott, összesen 1,5 óra. Az időkeret tartásában a megfigyelő segíthette a kísérőt.
A folyamatok utáni nagykörös megosztásoknál előjött, hogy jó volt újra, akár évek után is fókuszolni és kísérni.
Megfogalmazódtak fontos és érdekes szakmai kérdések, felvetések, gondolatok:
- Milyen magától értetődő valakit kísérni, aki gyakorlott fókuszoló! Milyen jó lenne, ha a klienseink is tudnák ezt! Hogyan tudjuk behozni a fókuszolást a segítői kapcsolatba?
- A Gendlini alapok tudatában/ ahhoz képest ki hogyan használja a módszert?
- Hogyan kapcsolódhat a fókuszolás más módszerekhez, pl. a KIP-hez?
- Hogyan fókuszolhatunk gyerekekkel (pl. ha zsizsgősek, hangosak, aktívak)?
- Kísérőként milyen eszközeink lehetnek? Hogyan tükrözünk? Ha kiemelünk valamit, annak milyen hatása lehet? Használjuk-e tudatosan a hangszínünket, hangerőnket? Mikor/milyen mozdulatokat hangosíthatunk ki? Hol a határ kísérés és szuggesztió között?
- Hogyan kísérhetünk erőteljes testi tüneteket?
- Hogyan segíthetjük kísérőként a fókuszolót, ha nehéz folyamatban van benne?
- Hol húzódik a határ a fókuszkísérés és fókuszolás-orientált terápia között?
Ezeknek, és a jövőben felmerülő gondolatoknak és kérdéseknek is szeretnénk valamilyen formában teret adni a műhelymunkák keretében.
Az estét egy élményeket összegző fókuszpillanattal és rövid megosztással zártuk.
Az első Fókuszpár est élménye után szeretnénk közösen tovább haladni ezen az úton, hogy magunkhoz és egymáshoz is többet tudjunk fókuszosan kapcsolódni.
Szeretettel várunk 2024. június 28-án a következő Fókuszpár Műhelyre!