Alábbiakban Barbara esetismertetésének második része olvasható, a foglalkozások második sorozatának leírásával és a folyamat tanulságaival. Az írás célja, hogy betekintést nyújtson a fókusz-foglalkozások gyakorlati menetébe, és abba a lélektani fejlődési folyamatba, ami a fókuszolóban megy végbe.
Negyedik alkalom
A negyedik alkalommal Barbara beszámolt arról, hogy megszűntek a fulladás-szerű testi tünetei, továbbá az éjszakánként jelentkező szorongásrohamoktól sem szenved már majdnem egy hete. Utóbbi változásról óvatosan számolt be, gyorsan “lekopogta” az asztalon, mindazonáltal szemmel láthatóan megkönnyebbült. Elmondta nekem, hogy érzései szerint az előző alkalommal nagyon mély dolgok oldódtak fel benne, melyek a saját születésével voltak kapcsolatban.
,,Azt hittem, hogy ez a halálfélelem így marad örökre, mert nem segít, ha beszélek róla, és most komolyan úgy érzem, hogy megoldódott.”
Folyamatában harmóniát és az önelfogadás egy kiterjedtebb állapotát élte meg, aminek kapcsán felismerte magában a kétkedést a jóval kapcsolatban is (,,az egyszer minden jónak vége szakad gondolat”). Ezt a kétkedést a folyamat végére sikerült elengednie, aminek hozadékaként beszámolt a tudatosság egy újszerű minőségéről, a jelen megéléséről is.
„Elfogadom azt, ami van, és nem izgulok azon, hogy meddig tart ez a jó állapot!”
Mi történt?
Ezen az alkalmon Barbara beszámolt az életében megjelenő pozitív változásokról, ugyanakkor a fókuszolás folyamán egy kevésbé mozgalmas folyamatot élt meg. Ebben felismerte önmaga kritikus részét, a folytonos kétkedést, amit beszámolója alapján sikerült megváltoztatnia, teljesebben megtapasztalva Önmagának “itt és mostban” történő megélését.
Ötödik alkalom
Beszámolója szerint a fókuszolás ”itt és most” hatása kiterjedt életének megannyi területére legutóbbi találkozásunk óta. Elfogadóbb az érzéseivel, és ez a hozzáállása meghatározza a személyes kapcsolatait is – elfogadóbb tud lenni legkisebb gyermekével is, holott korábban sokszor megélte, hogy kezdi elveszíteni a türelmét. Szerinte a szüléssel és saját születésével kapcsolatos érzései nagyban meghatározták a gyermekével kapcsolatos viszonyt is.
„Mintha időszakosan megharagudnék rá, amiért komplikációk voltak a születésénél.”
Fókuszfolyamatában megjelent csecsemőkori önmaga, amihez csatlakozott a magány érzése és a magányhoz való viszonya.
„Párkapcsolatban vagy párkapcsolaton kívül ezzel a magánnyal nagyon sokat kínlódtam, ezért volt olyan katartikus ez a folyamat. Hogy ez akkor lehet, hogy innen jön?”
Barbara szerint édesanyja nem szoptatta, és tíz hónapos korától bölcsődébe adták – érzései szerint ez összefüggésben lehetett az egyedülléthez fűződő gyötrelmes viszonyához. Ugyanakkor érzéseivel kapcsolatban megérezte folyamatában, hogy ezeken már tud változtatni. Mindezek felidézték benne saját gyermekével való meghitt viszonyát is.
Mi történt?
Ezen az alkalmon folyamata csupán a rezonáltatásig jutott el, így átélt váltás nem jött létre. Mindezen túl újszerű felismerésekre tett szert a magányhoz való viszonyában, megérezte a belső kontrollt önmagában azt, hogy a változásért vállalni tudja a felelősséget.
Hatodik alkalom
Az utolsó alkalmon egy álmával foglalkozott, amiben a zsugorodás testi élménye volt a vezető testi érzet. Ahogyan az érzés kibomlott számára, úgy feltárult az ehhez kapcsolódó szorongás, ami a halálfélelemmel volt kapcsolatban. Barbara felismerte, hogy a szorongás fő motívuma a befolyásolhatatlanság, hogy bizonyos dolgok fölött nincs kontrollja. Ehhez kapcsolódott még az idősödés és a szexualitás témája is. Az ülés hozadékának tekintette, hogy képes volt szabályozni az érzés intenzitását, ezzel is hatást gyakorolva arra.
Mi történt?
Ezen az alkalmon sem jött létre mind a hat folyamatlépés. Ugyanakkor tovább foglalkozott a halálfélelemhez való viszonyán, aminek kapcsán ismételten új felismerésekre tett szert. Az alkalom fontos mozzanata volt az is, hogy biztonsággal tudta befolyásolni folyamaton belül érzéseihez való távolságot, amely képesség önmaga urává teszi.
Barbara esetismertetése betekintést enged a fókuszolás hatásaiba, abba a folyamatba, ahogyan Gendlin átélés koncepciójának jellegzetességei és folyamatlépései a gyakorlati alkalmazásban is megjelennek. A lélektani változás a fókuszolóban jön létre , ahogy kapcsolatba lép élményeinek átélt “testi” minőségével. Barbara esetében élményeinek újszerű megélése megváltoztatja önmagához való viszonyát, sőt még egy kellemetlen visszatérő testi tünete is kioldódik. Legmélyebb folyamatában végighalad a fókuszolás hat lépcsőjén, azonban a többi ülés hozadékai is rendkívüli jelentőséggel bírnak a lélektani változásának szempontjából. Újszerű kapcsolatba kerül saját testével, érzéseihez és érzelmeihez való viszonya megváltozik, így elfogadóbbá válik önmagával. Az ülések sorozatával a foglalkozások hozadékait képes egyre kiterjedtebben megélni és hasznosítani, nemcsak önmagával, de környezetével kapcsolatban is.
Köszönettel tartozom Barbarának amiért kísérőnek szegődhettem mellé tanulságos folyamatai során. Hálás vagyok, amiért merítkezhettem élményeinek világából, és amiért hozzájárult, hogy tapasztalataimat megosszam a honlap olvasóival!
Az írásban szereplő adatokat a kliens személyiségjogainak védelmében megváltoztattam. Az írás a résztvevő hozzájárulásával kerül nyilvánosságra.
Kép forrása:
http://browse.deviantart.com/photography/conceptual/?q=change&order=9&offset=48#/di7ajz