Vagy mégis? Lehet-e egyedül fókuszolni, és ha igen, akkor hogyan? Hogyan illeszkedik Gendlin szemléletébe az egyszemélyes folyamat? Nevezhetjük-e fókuszolásnak azt, amit önmagunkban csinálunk?

Kérdések, melyek régóta foglalkoztatnak, és rendszeresen előkerülnek, ezért most megkísérlem leírni tapasztalataimat és gondolataimat a témával kapcsolatban.

Akkor most mi az a fókuszolás?

A gendlini fókusz alapvetően csoportos vagy négyszemközti formában tanulható és gyakorolható módszer, mivel fontos eleme a társas jelenlét. Ez serkenti a folyamat elmélyülését és kibontakozását, és biztonságot nyújtó, megtartó erőt képvisel az adott helyzetben. Vannak nehéz érzések, amikkel nem könnyű szembesülni, és ilyenkor jó jön egy tapasztalt társ, aki segít, ha baj van, akin keresztül megtanuljuk kezelni a nehezebb tartalmakat.

Mindamellett Gendlin Fókuszolás című könyvében találkozhatunk olyan példákkal is, amikor a kliens egy benne keletkező érzés tisztázására használja a módszert – egyedül! És ha jobban belegondolunk, akkor ez az, amire a fókuszolást kitalálták.

A pszichoterápiában vannak olyan szakaszok, amikor a terápiás folyamat elakad – a kliens nem képes érdemi következtetésre jutni, látszólag mindent kifejezett és átélt, amit csak lehetett. Az ilyen elakadásoknál hasznos a fókusz, ugyanis lehetőséget ad a személyes téma teljesebb átélésére és kifejtésére. Érzékenyítő tréning saját lelki történéseinkkel szemben, ami az elakadások oldása a lélektani folyamatokban.

Nem véletlenül hangsúlyozza Gendlin, hogy a fókuszolás más módszerekkel ötvözhető, önmagában nem mindenható. Az “elakadt” kliens terápia mellett elmegy egy fókuszképzésre, majd az ott tanult készségeket elkezdi alkalmazni a pszichológusnál. Amikor nehezebb egy adott problémával továbbhaladnia, akkor befelé fordítja a figyelmét és megkísérli megérezni azt teljességében. Ez után kérdéseket tehet fel az érzésnek például, hogy „mire lenne szüksége ennek az érzésnek, hogy megváltozzon?”. Így segítheti magát a terápiás fejlődésben.

Fókuszolás egyedül

Szó mi szó, ha rendszeresen fókuszolunk csoportban vagy kísérővel, akkor egy idő után elkezdjük szemléleti szinten elsajátítani a módszert – figyelembevitel nélkül is közel kerülhetünk az átélt érzethez. Ugyanakkor, ha további tréningezésere lenne szükségünk, akkor meg lehet próbálkozni az egyedül fókuszolással is, ami ilyenkor több célt szolgálhat.

Szólhat annyiról, hogy figyelembevitel után kialakítjuk magunknak a “szabad terünket”, amiben elidőzünk félretéve a mindennapok terheit, teendőit. Ebben az esetben nincsen szó felt sense-ről, mert a belső teret megpróbáljuk teljesen kiüríteni, és ott lenni ezzel a nyugodt, biztonságos érzéssel.

Az is elképzelhető, hogy beviszünk valamit a szabad terünkbe, és ilyenkor a fókuszolás hagyományos lépéseit követjük: figyelembevitel, felt sense, az érzés üdvözlése, megfelelő távolság felvétele, kapaszkodó, rezonáltatás, majd a folyamat lekerekítése. Ahhoz, hogy ezt egyedül végezzük, szükséges némi fókuszos rutin, olyan kompetenciák megléte, melyek biztonságossá teszik a folyamatot számunkra.

Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy egy aktuális érzetet bontunk ki a folyamatunkban, azaz megnézzük a szabad térből, hogy mi az, ami az “itt és mostban” érződik bennünk. Megérezhetjük, hogy mennyi minden kapcsolódik ehhez az érzethez, hogy mi az, amivel rezonál. Ezáltal teljesebb, tisztább és integráltabb képet kapunk belső történéseink és a környezet kapcsolatáról.

Hogyan csináljam?

Mindamellett, hogy leírtam a gondolataimat az egyedül fókuszolásról, az olvasó nem biztos, hogy közelebb került a gyakorlati megvalósításhoz. Sok fókuszos társam számolt be arról, hogy próbálta egyedül csinálni, de semmi hatást nem tapasztalt. Én is sokáig gyötrődtem, majd nem is olyan rég jött az egyszerű felismerés, ami sokaknak segíthet.

Ahhoz, hogy a módszert egyedül is végezhessük, át kell fogalmaznunk a kísérő szöveget, mivel az a személyközi térre, másik személy kísérésére vonatkozik. Amennyiben egy egyszemélyes történésként értelmezzük a folyamatunkat, úgy minden instrukciót egyes szám első személyben érdemes mondanunk, hiszen mi magunk vagyunk a kísérő és a fókuszoló egy személyben. Továbbá a megengedő formulák nagy részét is nyugodtan elhagyhatjuk, hiszen a saját figyelmünk irányításáról van szó. Ebben a helyzetben kevésbé valószínű, hogy ellenállást váltunk ki saját magunkból a direktséggel. Például „érzem, ahogy a kanapé megtartja a testem…” vagy „elindulok a figyelmemmel a felkaromon és megérzem a …”.

Ha mégis éreznénk ellenállást magunkban, akkor fokozott figyelmet fordíthatunk az érzések elfogadásának és üdvözlésének („tudomásul veszem az érzést a mellkasomban…”). Kipróbálhatunk olyan formulákat, amelyekkel elősegíthetjük a folyamat optimális kibontakozását, mint például „megengedem magamnak, hogy történjen a folyamat”.

Egyszerű szabályok

Amennyiben belevágunk az egyszemélyes gyakorlásba, érdemes bizonyos szabályokat szem előtt tartanunk, amelyek keretet adnak a módszer értelmes használatának.

Fontosnak tartom, hogy az egyszemélyes próbálkozásokat tapasztalt tréner vezette közös alkalmak előzzék meg – a fókuszoló kellő rutinnal rendelkezzen, a folyamatai “mederben tartásában”, azaz fel tudja venni a neki leginkább megfelelő távolságot azokkal az érzésekkel, amikkel a folyamata során találkozik. Legalább ennyire fontos, hogy megfelelően tudja lezárni a folyamatát, és elhelyezni az érzéseit, élményeit.

Ezen túl hasznos lehet, ha az egyéni élményeket és tapasztalatokat meg tudjuk osztani trénerünkkel, tapasztaltabb kísérőnkkel. Így nem kell attól tartanunk, hogy valami egészen mássá alakul át a fókusznak vélt foglalkozás, továbbá nem fog zavart kelteni a későbbi fókuszos foglalkozásainkban sem.

A végére pedig néhány irányelv röviden, melyek a fókuszoló biztonságát szolgálják:

• törekedjünk a fokozatosságra – első pár alkalommal érjük be szabadtér teremtéssel!
• vigyünk rendszerességet az egyéni fókuszolásba (naponta egyszer 20 perc)!
• mindig vegyük fel a kellő távolságot azzal, ami érkezett!
• időben kerekítsük le a folyamatot, ne tartson 30-40 percnél tovább!
• ragaszkodjunk a kísérő szöveg eredeti tartalmához – ne változtassunk az instrukciók, folyamatkérdések sorrendjén és tartalmán!
• lehetőleg ne aludjunk bele a folyamatba!
• lehetőleg mindkét talpunk érintse a talajt (hanyattfekvésben kissé húzzuk fel a térdeket)

Remélem, hogy az iromány nyomán lesznek, akik otthon is elkezdenek fókuszolni, ezzel is támogatva személyes fejlődésüket és testi-lelki egészségüket.

Írta Stoll Dániel

UI: ha van tapasztalatod az egyedül végzett fókuszolásból, esetleg kipróbáltad az itt leírtakat, akkor írd meg az élményeidet, azokat a tanulási pontokat, amiből mások is okulhatnak.

Képek forrása:
http://psychofunk.deviantart.com/art/Alone-57997216
http://ozyoxy.deviantart.com/art/Stuck-75345553
http://alex1902dj.deviantart.com/art/Read-Please-63458516
http://stormgirl161.deviantart.com/art/helping-hand-96881397