Eugene Gendlin az Chichago Egyetem filozófia és pszichológia professzora, közreműködött egy a finom belső érzetekkel kapcsolatos kutatásban, és az ebből kiinduló elmélet kidolgozásában.
Gendlin fókuszolás nevű technikája recept a nagy változásokhoz és ráismerésekhez életünkben – a tudatosan átélt váltás összerendezi az agy jobb és bal féltekéjének folyamatait, az intuíciót és az intellektust. Ezt a váltást megkönnyebbülés érzése jelzi testünkben.
Az átélt váltással foglalkozó EEG-vel végzett kutatások hirtelen megváltozó alfa hullámokról számolnak be, amit egyes kutatók „magasabb szintű integrációnak” neveznek.
Gendlin leírta a módszert és az elméletet számos írásában és egy népszerű könyvében is, melynek címe – Fókuszolás.

Hogyan kapcsolódik a Fókuszolás a pszichológia különböző irányzataihoz?

A közvetlen átélést tekinthetjük egyfajta mintázatnak – nincsenek jól elkülöníthető részei. Sokkal inkább egy perzsaszőnyeghez hasonlatos, de még az is túlságosan strukturált. Az átélés nem számszerűsíthető, sokkal inkább több mintázat alapján felépülő folyamat. Egyetlen mintázat soha nem képes leírni. Bármikor létrehozhatjuk az átélés egy új aspektusát, ha bármely két elemét összetesszük.
Az említett módon mindig elképzelhetőek új szimbólumok és fogalmak. A jungiánus, freudiánus és más mintázatok csak akkor működnek, ha csak arra használjuk őket, hogy kiemeljünk valami használhatót az átélésből (az emberi élményből), valamit, ami nagyon kiemelkedik. Azonban amikor megpróbáljuk erőltetni ezeket a mintázatokat, abban az esetben használhatatlannak bizonyulnak – elvesztik érvényességüket. Nem illeszthetjük bele az egész átélést egyetlen fogalmi rendszerbe. Meghamisítod az átélésed, ha azt feltételezed, hogy egy adott felfogás szerint fog alakulni.
Az átélést nem az elméletek által alkotott egységek hozzák létre. Az átélés önmagában is egységes.

Egy korábbi írásában foglalkozott a fókuszolás módszere és a kreativitás közötti összefüggésekkel.

A szakemberek azt mondják, hogy ne legyünk merevek a gondolkodásunkban, azonban abban nem segítenek, hogy hogyan váljunk nyílttá és szabaddá. Amennyiben közvetlen figyelmet szentelsz valamely dolog átélésének, akkor az kinyit téged. Például kezdjél el olvasni valamit, majd állj meg egy pontnál. Maradj annál az érzésnél, amit ennél a pontnál érzel, még akkor is, ha elsőre homályosnak vagy üresnek hat. Elképzelhető, hogy ami jön az kényelmetlen lesz számodra néhány pillanatig, azonban utána rá fogsz lelni a mintázatra – ez mindig ott rejlik.

Florence Bonime és Sondra Perl a fókuszolást a kreatív írás tanítására használják New Yorkban. Ebben az esetben ahelyett, hogy problémákkal foglalkoznának, azt nézik meg fókuszban, amivel dolgozni lehet, ami működik. Hogyan? A tanítványok fognak egy írást (pl. könyvet) és kiemelnek egy részt, ami különösen megragadja őket. Ez után arra fókuszolnak, hogy miért tetszik nekik pont ez a rész. Miért azt az érzést váltja ki belőlük az írás, amit? Miben rejlik az írással kapcsolatos érzés titka, és ez hogyan segíti a történetet?

Előfordul-e, hogy amikor az embernek azonosítania kell magában egy problémát vagy érzést, akkor olyan tartalommal találkozik, amelyet képtelen kezelni?

Ennél többről van szó. A Fókuszolás című könyvemben is írok erről, a szabadtér teremtés című fejezetben. Nem biztos, hogy mindent kezelni tudsz, amivel egy folyamatban találkozol. Vannak dolgok, amelyek túlságosan forróak egyelőre.

Létezik ‘átélt váltás’* verbális címkézés nélkül?

Ez a fajta váltás úgy érződik, mintha elfelejtettél volna valamit, amit ki akartál mondani, aztán egyszer csak visszajön és érzed a testedben a váltást – de továbbra sem mondtad ki. Ezt általában nagyon nehéz leírni vagy meghatározni; az egész konstelláció megváltozik. Úgy fogalom keletkezik, ezért új módon kell beszélned róla. A régi módon nem tudod kifejezni már.
Várj egy kicsit. Maradj az érzés mellett. Amit ilyenkor tapasztalsz, az általában szembe megy az összes addigi felfogásoddal, a korábbi hozzáállásoddal. Ezalatt pedig az átélés valami nagyon újat hív elő.

Ez olyan helyzet, mint amikor a tudomány újabb felfedezései szükségessé teszik az egész tudományos rendszer változását? (mert egy elem meghatározza az összes többi viszonyát)

Pontosan. Nem keresed az új nézőpontot, az csak kinő az új anyagból. A fókuszolás nem felfogás és felfogás között mozgatja az embert. Sokkal inkább felfogás – átélés – felfogás – átélés stb. láncán keresztül. A gondolkodás új módját azzal serkentjük, ha közvetlenül tekintünk rá az átélés folyamatára.
Én létrehoztam a saját elméletemet az Oedipus-komplexussal kapcsolatban. Amikor Oedipus király birodalmát bajok sújtották, azt ismételgette, hogy „Ki a felelős mindezért?” Az emberek pedig őt okolták. Amikor szembesült azzal, hogy valójában ő a felelős, akkor nem bírt szembenézni a bűneivel, és megvakította magát.
Számtalan ember rendelkezik ezzel a fajta Oedipus- komplexussal. Hajlamosak vagyunk megszokott módokon reagálni, ezzel újracsomagolva az átélt élményeinket, a megszokott régi elképzelések alapján pont akkor, amikor tágabb teret kellene adnunk felfogásunknak.

Hogyan hasonlítaná össze a fókuszolást a meditációval?

A fókuszolás aktív folyamat, nem folytonos elmélyülés. A normál tudatállapot és a meditáció szintje között zajlik. Az anyag, amivel dolgozunk, mélyebb szintekről érkezhet, ugyanakkor a köztes szintről válaszol a fókuszoló – azonban a gondolati szintnél mélyebbről.
Egyszerűbb erről a szintről válaszolni, mint a meditáció vagy hipnózis mélységeiből, ahol lényegében kényelmetlen oda-vissza váltani a normál és módosult tudatállapot között. Ez a fókuszolásban nincsen így.

Hasznos dolog meditáció előtt fókuszolni. Egy Zen mester hozzám hasonló módon magyarázza ezt: „mielőtt meditálsz, nézd meg, hogy mi az, amit magaddal cipelsz, és tedd ki magad elé.” Ezután hozzáfoghatsz a meditációhoz egy olyan testtel, amin már nincs rajta ez a teher. Máskülönben a meditáció csak erősít rajta.

Létezik ismeretnek azon formája, ami a fókuszolásból származik – hogyan határozná ezt meg?

A nyugati tradíciók egyik megállapítása, hogy csak az ok és a percepció van kapcsolatban a valósággal. Egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk az érzékelést. Az átéléshez kapcsolódó érzések, melybe beletartozik az érzékelés is, egy másik módját tárják fel a valóság érzékelésének. Ez egy holisztikus, jobb, kiterjedtebb és gazdagabb tudatállapot, mint amit megszoktunk. Idővel, bizonyos részei előtérbe kerülnek, mint magyarázat, a mintázatai markánsabbá válnak – leszakadnak a jobban strukturált, rendezett általános érzetről (és így nyernek jelentést és értelmet). A természet határtalan ezekben a válaszokban kérdéseinkre.

——————————
*verbális címkézés – amikor fókuszfolyamatban találkozunk egy tartalommal, amit ki szeretnénk fejteni, akkor megpróbálhatunk címkéket hívni az átélt érzethez, mely szavak a legtökéletesebben leírják azt. Ha egy címke illeszkedik, azt testi szinten érzékeljük.

Fordította és írta Eugene Gendlin cikke alapján Stoll Dániel

Eredeti cikk:
Gendlin, E.T. (1979). Gendlin: experience is richer than psychology models. Brain-Mind
Bulletin, 4(10), 2.
Forrás: http://www.focusing.org/gendlin/docs/gol_2131.html

Képek forrása:
http://shattered-daisy.deviantart.com/art/do-i-measure-up-88678588
http://lithp.deviantart.com/art/Fall-From-Grace-22902852
http://circledot.deviantart.com/art/knowledge-of-self-85024300