Relaxáció és meditáció során gyakran hátramarad “maradványa” a fizikai feszültségnek, annak ellenére, hogy az illető mélyen relaxált állapotban van. Ezt gyakran borongós hangulatként, vagy kényelmetlen légkörként észlelik az emberek. Legtöbbször azonban semmi jele nem mutatkozik ennek, így a test tovább hordozza a feszültségeket a tudatosság határain túl.

Azok az emberek, akik ismerik a fókuszolás módszerét, ritkán alkalmazzák a stresszel való megküzdés megszokott módszereit, mivel rendelkeznek egy kiváló eszközzel a feszültségeik kezelésére. A mély relaxációt csak ezen művelet elvégzése után érdemes igazán alkalmazni. A fókuszolás folyamata magában is megadja egy bizonyos szintjét a relaxáltságnak, azonban ez nem a megszokott szint – nem mélyebb, mint a módosult tudatállapotok kezdő lépése.

Sokkal hatékonyabb stressz csökkentő eljárást találunk, amennyiben a fókusz első lépésével megalapozzuk a testi feloldódást. Az a feszültség, amit megannyi ember a testében hordoz, általában számtalan élethelyzetből, témából tevődik össze: nem csak egy tárgya van. Tipikus állapot, amikor az ember teste egy vagy két főbb hosszantartó, és számtalan másodlagos akut feszültséget hordoz napról napra.

Minden feszültség, amivel találkozunk átfut a testünkön. Ezek a feszültségek pedig mintsem, hogy egymás mellé sorakoznának, összefonódnak – együtt egyre nehezebbé válnak. Így alakul ki egy óriási súlyú átható feszültség.

A megszokott stresszkezelő eljárások a feszültséggel, mint összefüggő egésszel foglakoznak. A fókuszolás folyamatának első lépésében a feszültségeket szétválasztjuk. Ezen eljárás során egy feszültség kiemelkedik a többi közül: elkülönül, ezzel csökkentve az átható egységes terhet. Meg van arra is a módszer, hogy a folyamatban ezt a feszültséget, hogyan “tegyük le” (hogyan helyezzük a testünkön kívülre). Amennyiben a feszültség valóban távozott, a test némiképp megkönnyebbül. Amennyiben ez nem történt meg, vannak további meghatározott módok annak biztosítására, hogy elérjük a kívánt eredményt. Ezután a folyamatunk lehetővé teszi egy másik feszültség felbukkanását, újra egy önálló, elkülönült érzés formájában. Ezt is “letesszük”, majd így tovább, amíg letesszük az összes feszültséget, amit addig cipeltünk.

Ezzel a módszerrel a stressz csökkentésének sokkal mélyebb szintjét élhetjük át, mint más módszerekkel. Megláthatjuk, hogy ezek a feszültségek külön-külön sokkal könnyebbek, mint amikor hagyjuk összegabalyodni őket egy általános feszültséggé. Már az is siker, ha dolgozunk rajtuk, mintsem megpróbálnánk rögvest csökkenteni őket, mivel a szétválasztásukkal elviselhetőbbé válnak korábbi állapotuktól. Nem alakulnak újra olyan súlyúvá, mint amilyenek összegabalyodva voltak.

A fókuszolás első lépését bárki megtanulhatja, aki még nem találkozott a módszerrel korábban. Ugyanakkor, akik már csinálták, azoknak ismerősek lehetnek ezek az útmutatások. A többieknek először meg kell tanulniuk megérezni testüket belülről, majd a fókuszolás meghatározott belső testi figyelmének jellegzetességeit. [...]

Írta és fordította: Stoll Dániel Eugene Gendlin cikke alapján

Eredeti szöveg:
Gendlin, E.T. (1999). The first step of focusing provides a superior stress-reduction method. The Folio, 18(1), 178.
Forrás: http://www.focusing.org/gendlin/docs/gol_2085.html

Képek forrása:
http://krolikus.deviantart.com/art/relaxed-40485414
http://exoticpeach.deviantart.com/art/pressure-34220285