Nem egyszer előfordult, hogy betegen, vagy betegség határán elmentem fókuszolni. Legutóbb például lázasan, kimerülten estem be a csoportra, nem kis ellenállással – fáradt voltam, és inkább vágytam az ágyamba, mint bármilyen fókuszfolyamatba, de mivel a képzés az képzés, ezért teljesítettem a kötelezettséget. És mi történt ez alatt az alkalom alatt? Legnagyobb meglepetésemre az első folyamatom után hihetetlen energiák felszabadulását éreztem, és a betegség mintha megszűnt volna létezni.

Ezt az érzést már többször átéltem, és más fókuszolók is beszámoltak hasonlóról. Természetesen ezzel nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy a fókusz meggyógyít, ha beteg vagy, összeforrasztja a törött csontokat, vagy behegeszti a vérző sebeket. Nem… sokkal inkább a szervezet energiaháztartásával való munkáról van szó, egyfajta belső lomtalanításról, aminek következtében több hely marad a gyógyulásnak. Node miről is beszélek?

Szervezetünk hatalmas mennyiségű energiát raktároz azokra az esetekre, amikor valamilyen körülmény miatt kibillen egyensúlyából. Ezeket az energiákat aztán megfelelően mozgósítva a normális állapot visszaállítására használja fel.

Mik ezek az energiák? Gondoljunk például az amfetaminszármazékot fogyasztókra. Van, hogy egy bespeedezett fiatal napokat végigtáncol megállás nélkül (megesik, hogy a végén holtan esik össze). Ilyenkor az emberi szervezet, az elraktározott energiát éli fel, melynek nagy része a zsír- és izomszövetben, illetve a májban található. Normális esetben ezeket az energiákat akkor használjuk, amikor betegség támadja meg a szervezetet. Minél nagyobb a gyógyulásra fordítható energia, annál gyorsabb a felépülés.

Ugyanakkor lássuk azt is, hogy sok energiát leköthetnek a lelki történések, hatások, olyan érzések, melyek bennünk ragadtak zsigerileg – olyan élethelyzetek, melyben mi ragadtunk benne.

Nézzük meg például, hogy egy egyszerű torokfájásban mi minden lakhat. A torokfájásról írni, hogy szimbolikusan mit fejez ki, nos ez szerintem fölösleges. Azt viszont le tudom írni, hogy mit üzen számomra az érzés, ha elidőzöm mellette.

A torokfájás gyakran szorító, görcsös érzéssel párosul, mintha egy sál lenne a nyakamon szorosra megkötve. Ha ott maradok az érzés mellett és megkérdezem, hogy mire hasonlít, akkor felsejlik, hogy többről van szó, mint egyszerű testi érzetekről. Hasonló szorító érzést élek át, amikor valamit nem tudok kimondani. Amikor a hozzám közel állóknak nem tudom kifejezni, hogy valóban mit jelentenek számomra, vagy amikor kínos dolgot kellene megfogalmaznom egy fontos embernek, és félek a reakcióitól. De ugyan ez az érzés költözik belém, amikor dühöt és haragot érzek, de pusztán szavakkal ezt képtelen vagyok kifejezni. Továbbá a torkomban lakik mindaz az elfojtott feszültség és sírás, amit életem során nem engedtem meg magamnak. Minden olyan érzés, érzelem, amit a külső körülmények belémfojtottak. Ezután a következő lépés megnéznem, hogy milyen a viszonyom a környezethez, és annak elvárásaihoz… stb.

Minden folyamat egy következő lépést kínál fel, és minden tisztázott testi érzés energiákat tesz szabaddá. Olyan ez, mint amikor rendet rakunk – a belső tereinket tisztává és könnyebben átjárhatóvá tesszük!

Lévén, hogy tavasz van, ajánlom mindenkinek, hogy szenteljen időt egy belső tavaszi nagytakarításnak. Megéri!
Neked mit üzennek a testi érzéseid?

Írta: Stoll Dániel Péter

Képek forrása:
http://fallonsrights.deviantart.com/art/spring-cleaning-28099167
http://mylares.deviantart.com/art/The-Second-Daughter-81348058