Mindennapjaink során hajlamosak vagyunk a külső körülményekben keresni az értelmet, mintha a lelkiállapot függetlenedne az embertől – a körülmények rabjai vagyunk. A körülmények pedig teszik a dolgukat, szeszélyességük nyomán az ember is azzá válik, és az önreflexió hiánya miatt, már azt sem vesszük észre, hogy miért léptünk ki egy kapcsolatból, hogy miért gyűlöljük az eszkimókat (vagy más kisebbségeket), hogy miért vagyunk egyfolytában deprimáltak, reményvesztettek, csalódottak valamiben. Észre kell vennünk, hogy a Világválság nem csupán gazdasági jelenség, hanem sokkal inkább a személyes valóság válsága, amennyiben hagyjuk magunkat kiszolgáltatni a körülmények áradatának.

Az ember pont attól ember, ezen gondolati kereten belül, mert képes rá, hogy meghaladja környezetét. Az állat erre nem képes, mert teljes mértékben kiszolgáltatott.

Régóta tudjuk, hogy a boldogságra való képesség alapvető humán tulajdonság, ami minden emberi lényben létezik. Ez a képesség nem függ anyagi javaktól, társadalmi pozíciótól – az afrikai szegénytömegekben ugyan annyira megtalálható, mint Magyarországon. Amennyiben ez a képesség sérül, úgy pszichológiai értelemben betegségről beszélhetünk, és valóban egyre több a depressziós tünet, a lelki állapot hatással van a testire is, tombolnak a pszichoszomatikus betegségek. Mi történik?

Milyen érdekes, hiszen azt mondja a szólás, hogy „boldogok a lelki szegények…”! Elvonatkoztatva a vallási értelmezéstől, köznapi használatban a lelki szegénység a értelmi funkciókra, azok fejletlenségére utal. Így a kifejezés azt jelenti, hogy az intellektuálisan visszamaradottabb személyek kevésbé függnek a külső körülményektől, mivel nem látják át oly mértékben az összefüggéseket, tehát boldogabbak. Naiv feltételezés ez, azonban ne becsüljük le a szólás-mondások igazságtartalmát, hiszen ezek olyan bölcsességek, amiket már több milliószor megfogalmaztak maguknak az emberek (statisztikailag releváns állítások).

Én mást értek lelki szegénység alatt, mégpedig az átélési képesség beszűkülését. Ebben az esetben nem helytálló a mondás eredeti formájában, miszerint boldogok a lelki szegények. Az igazi szegénység pont a lélek szegényessége, mert ily módon az ember nem birtokolhatja saját életének átélését!

Rendkívül erős félelmem, hogy a MA embere ebben a lelki szegénységben éli az életét. Több terápiás és köznapi helyzetben hallottam személyek beszámolóit arról, hogy úgy érzik, mintha csak külső szemlélői lennének életüknek. Eláramlik, szétfolyik a kezeik között, és szépen csendben elmúlnak.

Ezzel mit akarok mondani?

A válság, legyen az ökológiai, gazdasági vagy társadalmi, az emberen belül keletkezik. A jelen átélésével minden ember maga teremti meg a pszichés realitását, ami aztán meghatározza viszonyulásait élete minden területén. Amennyiben az átélés sekélyes, úgy a külső körülményekbe kapaszkodva próbáljuk megteremteni életünkben a kongruenciát, azonban így túlságosan kiszolgáltatottá válhatunk.

Hogyan tudunk változtatni?

Buddhista filozófiában a megvilágosodáshoz vezető úton fontos törekvés, megszabadítani az elmét a környezet “rabszolgaságától”. Ez alatt azokat a kondíciókat, tudattalanul beépült viszonyulásokat értjük, amelyek meghatározzák azt, hogy minek és hogyan élünk.
Fókuszban szintén van egy hasonló törekvés, aminek az első lépése, hogy megvizsgáljuk: hogyan is viszonyulsz valójában ezekhez a dolgokhoz? Milyen érzéseket kelt benned? Azzal, hogy megvizsgálod ezeket a tényezőket, képes leszel megérteni életedre gyakorolt hatásait.

Találd meg az akadályt!

Ha folyamatosan a környeztedben jelentkező problémára figyelsz, és nem foglalkozol annak átélt érzetével, akkor előfordulhat, hogy beszorulsz egy élethelyzetbe: akadály kerül a fejlődés útjába. Egy-egy fókuszfolyamat kezdetén érdemes megnézni, hogy van-e valami, ami elvonja a figyelmedet valami, ami megakadályozna abban, hogy létrehozhasd a szabad teredet.

Az akadály szinte bármi lehet, ami a gátol a haladásban. Ahhoz, hogy dolgozni tudjál a lelki valóságodban, és szert tegyél új élményekre, tapasztalatokra ahhoz, hogy fejlődni képes legyél, meg kell tanulnod “kezelni” ezt az akadályt.

Ez most a feladat! Kérdezd meg magadtól őszintén, hogy mi az, ami megakadályoz abban, hogy jól érezhesd magadat, hogy boldog legyél? Ne érd be felszínes válaszokkal, hanem figyelj a testedre, hogy megadja a választ. Amennyiben érkezik valami, vedd fel vele a megfelelő távolságot és onnan vizsgáld meg. Engedd, hogy az érzés kibontsa jelentését, hogy aztán tovább indulhassál fejlődésed soha véget nem érő útján.

Jó utat, indulás!

Írta: Stoll Dániel Péter

Képek forrása:
http://nihil1.deviantart.com/art/bound-55870123
http://ulainthedark.deviantart.com/art/Stupid-Girl-4-102419668