Felmenőimet tekintve több vallásos hagyomány kereszttüzében nevelkedtem, azonban ezek az irányzatok soha nem foglalkoztattak igazán. Nem látogattam szakrális helyeket, nem olvastam szent írásokat, és mégis egészen fiatal koromtól elkezdett fejlődni bennem egyfajta belső bizonyosság. Egy olyan homályos belső tudásról beszélek, amit soha sem tudtam megfelelően szavakba önteni, és amely nem követett egyetlen dogmát sem. Ez az én spiritualitásom, egy érzés, hogy létezik valami több, valami kiterjedtebb.

Az emberek különböző távolságokra élnek ettől a belső bizonyosságtól, amelyet én spiritualitásnak hívok. Fontos megkülönböztetnünk a vallástól, mert a fogalmak mást jelentenek. A vallás legtöbbször dogmákra épülő hitrendszer, ezzel szemben a spiritualitás sokkal inkább attitűd. Ez a két fogalom szorosan összefonódik a vallásgyakorlatban, azonban nem feltétlenül járnak együtt. Létezik spiritualitás nélküli vallásosság, és vallás nélküli spiritualitás egyaránt.

Elfie Hinterkopf szerint a spiritualitás egy személyesen értelmet nyerő folyamat. Ez alatt a folyamat alatt az ember képes elfogadni több szempontját is önmagának, másoknak vagy az életnek. A spiritualitás tartalmaz egy megfoghatatlan egészleges érzést (fókuszban – átélt érzet), ami újszerű ugyanakkor meghatározott jelentéseket is hozhat. A spirituális élmény transzcendentális, azaz önmagunkon túlmutató növekedési folyamathoz vezet, ami előremozdítja az embert, átlépve a korábbi viszonyulások kereteit, a szélesebb kiterjedtség irányába.

A kiterjedt egység érzését egykor minden ember megtapasztalhatta kora gyermekkorában. Arról az időszakról beszélek, amikor anyjával egynek érzi magát a csecsemő, ám ez a tapasztalat a felnőttkorra a feledés homályába vész. Azonban hasonló érzést akkor is átélhetünk, amikor egy másik emberrel kapcsolatba kerülünk, elfogadjuk, vagy heves érzelmeket táplálunk iránta. Bálint Aliz egykori budapesti analitikus szerint nem csak a kisgyermek, de az anyja is megtapasztalhatja az “összeolvadást”, sőt a szerelmeskedő pár hasonlóképpen érez az orgazmus pillanatában.

Egy gyönyörű tájkép vagy egy vallási szimbólum hatására az ember egységérzést élhet át valami nagyszerűbbel – korábbi határai megváltoznak, kitolódhatnak. Ilyenkor a személy gyakran átéli a belső megnyílást olyasvalami felé, ami több annál, mint amit a szem láthat, vagy az elme felfoghat.
A spiritualitás ilyes formájú megközelítése érvényes lehet a világ összes vallási és spirituális gyakorlatára, sőt még azokra az emberekre is, akik nem tartják magukat vallásosnak vagy spirituálisnak.

A fókuszolás folyamata segíthet az embereknek a vallásos és spirituális témákkal való személyes munkában, a meglévő spirituális tapasztalatok elmélyítésében, és új életet adó kapcsolatok kiépítésében a spiritualitással. Az emberek tanulhatják a fókuszolást, hogy felfejtsék a bennük lévő finom, de meghatározott testi érzéseket, melyek jelentősek a spirituális felfedezés és a személyes növekvés szempontjából.

A fókuszolás folyamata segít az embereknek átélni és kifejezni önmagukat összefüggő és hiteles formában. Azzal, hogy óvatosan rezonáltatjuk (lsd. a fókuszolás lépései) az átélt érzetet azzal, amit az adott szimbólum kifejez, az egyén belső valója pontosabban tud illeszkedni annak jelentéséhez. Ha a fókuszoló finoman ellenőrzi az átélt érzet változását, ahogyan átélt váltáshoz, megkönnyebbüléshez vagy életenergiák felszabaduláshoz vezet, akkor bizonyossá válhat számára, hogy megfelelő képpel rendelkezik, amely az átélt érzéshez illeszkedik és egybevág. Ez a folyamat egy valósabb, hitelesebb és állandóbb spiritualitáshoz vezet.

És ez hogyan érhető el? A következő gyakorlat bemutatja egy útját annak, ahogyan a spiritualitás átélhető a fókuszoláson keresztül.

Ebben a gyakorlatban kiválaszthatsz egy szót, kifejezést vagy szimbólumot, aminek spirituális jelentése van számodra, és fókuszolhatsz rá. Elfie Hinterkopf szerint ez a gyakorlat rengeteg embernek segített elmélyíteni az átélést az adott szóval, kifejezéssel vagy szimbólummal kapcsolatban. Néhányan arról számoltak be, hogy olyan szavak, melyeket korábban meglehetősen gépiesen használtak, a fókuszfolyamatban átélési szinten értelmessé váltak. Például az egyik személy, egy éppen felépülő alkoholista, úgy fogalmazott, hogy a vallásával kapcsolatos szavak, mint Isten elkezdtek automatikussá válni számára. Miután fókuszolt ezekre a szavakra, újra jelentés telivé váltak számára, mivel át tudta élni őket a testében.

Fókuszolhatunk bármilyen szakrális szimbólummal, például a yin és yanggal a Tao-ból, a zsidó élet fájával, a keresztény kereszttel, az iszlám félholddal, vagy egy természeti képpel egyaránt.

Ezeket a szimbólumokat nem vagyunk képesek megérteni racionális, következetes nézőpontból. Mindazonáltal közelebb kerülhetünk hozzájuk fókuszolással, ami kreatív folyamattal jár, amely több mindent tár fel előttünk annál, mint amit tudatosan felfogunk. Gyakran ezek a szimbólumok, főleg amelyek gyermekkorunkban sűrűn előkerültek, gazdagok jelentésben, melyeket életünk során újra és újra felfedezhetünk.

A szóra, kifejezésre vagy szimbólumra való fókuszolás leírása.

Válassz magadnak egy szót, kifejezést vagy szimbólumot, amelynek spirituális jelentése van számodra. Vizsgáld meg magadban, hogy a kiválasztott szó, kifejezés vagy szimbólum indít-e el benned bármilyen érzést. Amennyiben a kiválasztott szó, kifejezés nem mozgat meg benned érzéseket, úgy megpróbálhatsz keresni egy másikat. (tarts szünetet)

Most helyezkedj el kényelmesen. Figyeld meg a légzésedet. Érezd, ahogyan a légzéssel emelkedik és süllyed a mellkasod. (szünet) Hagy időt magadnak, hogy a figyelmed a testedre fordíthasd. (szünet) Érezd meg a karodat és a tenyeredet, azt, amit az ujjaiddal érintesz. (szünet) Érezd meg a lábad és a lábfejed, és amit a lábfejeddel érintesz. (szünet) Engedd, hogy a figyelem kitöltse a tested és ott legyen a torkodban, a mellkasodban és a gyomrod környékén. (szünet)

Most pedig idézd fel azt a szót, kifejezést, szimbólumot, amit kiválasztottál. Figyeld meg, hogy milyen érzéseket mozgat meg benned. Miközben felidézed ezt a szót, kifejezést vagy szimbólumot, próbáld meg megkeresni azokat a szavakat, amelyek leírják a benned keletkező érzést.

Hagyj időt magadnak, hogy ott legyél ezzel az érzéssel. Érezd meg, hogy van-e még valami több is az benne. Barátságosan, kíváncsisággal légy ott az érzés mellett.

Felteheted magadnak a kérdést, miközben az érzést figyeled: Mi az amiért így érzek ezzel a szóval, kifejezéssel, szimbólummal kapcsolatban? vagy Mi az, amiért ez a szó, kifejezés vagy szimbólum a legjobb, leginkább jelentés teli számomra? Tedd fel a kérdést magadnak és várd meg, hogy érkezzen rá a válasz. Amikor megvan a válaszod, lassan ismételd meg magadban, ellenőrizd, hogy megfelelően illeszkedik-e az érzéshez.

Ezután idézd fel az eredeti szót, kifejezést vagy szimbólumot és figyeld meg, hogy mit érzel most. Próbáld meghatározni, körülírni az új érzést és hagyj időt arra, hogy mellette legyél.

Miután megcsináltad ezt a gyakorlatot, elképzelhető, hogy ki szeretnéd fejezni azt, amit a folyamat során átéltél. Például szívesen vennéd, ha megoszthatnád egy másik emberrel, ha meghallgatnának. Vagy kifejezheted a folyamatodat írással, bármilyen művészeti alkotással és mozgással egyaránt. Ez gyakran segít integrálni a folyamat során szerzett új anyagokat.

Őrizd a folyamatodat! Ne gondolkozz rajta sokat, csak hagyd történni.

Írta:
Stoll Dániel

Hivatkozás:
Elfie Hinterkopf (2003). Working on Focusing and Spirituality at the 15th International meeting
Szöveg forrása:
http://www.focusing.org/spirituality/spirituality_hinterkopf.html

Képek forrása:
http://brkcn.deviantart.com/art/sense-75494043
http://becki3.deviantart.com/art/Buddha-22049105