Absztrakt

Eugene Gendlin számos írásában és könyvében kifejti a pszichoterápia saját szisztematikus megközelítését, amely a fenomenológiai (~élményközpontú) filozófián és a rogersi pszichoterápia elvein alapszik. Gendlin megközelítése alternatívát kínál többek között a pszichoanalitikus, kognitív-behaviorista, gestalt, eriksoni vagy éppen bioenergetikai megközelítésekre a terápiás gyakorlatban. Ahogyan létezik freudiánus, jungiánus, adleriánus vagy reichiánus megközelítése a pszichoterápiának, úgy beszélhetünk gendliniről is. Szisztematikus jellegű, rendelkezik egyedi szakkifejezésekkel, elképzelésekkel, összefüggésekkel és megvan a saját módszertana, illetve az, ahogyan a módszereket ötvözi. Elkülöníthető, habár széles körben nem ismert irányzat. Ez a cikk bemutatja a pszichoterápia gendlini megközelítésének főbb vonásait.

Gendlin elgondolásának középpontjában az átélés (~megtapasztalás) áll. Az emberek folyamatokat élnek át. A körülöttünk lévő világot percről percre a tapasztalatokon keresztül éljük meg. Az élmények ezen áradata mindig az élő emberi lényen belül történnek. Gendlin a átélés szót konkrét élmény megjelölésére használja „… megmunkálatlan, jelen, folyamatban lévő áradat, amit általában élménynek hívnak.” A kifejezés az érzelmek meghatározott áradatára utal, amelyhez bensőleg kapcsolódhatunk minden egyes pillanatban, ha szeretnénk.” Gendlin a következőképp folytatja elgondolásának kifejtését:

Ez valami annyira egyszerű, annyira könnyen elérhető bárki számára, hogy először éppen ez az egyszerűsége az, ami megnehezíti, hogy rátaláljunk. Egy másik kifejezés rá az átélt jelentés vagy érzelem. Mindamellett érzelem alatt általában mást értünk (meghatározott érzelmeket, mint öröm vagy szomorúság)… tekintet nélkül az érzelmek megannyi változatára – valójában ez az a mód, ahogyan ki kell fejeznünk azt, amit érzünk – mindig jelen van az érzelmek meghatározott áradata (Gendlin, 1997, 3, 6 o.).

Ami kiváltképp emberi jellegzetesség az emberi természetben, az az átélés. Gendlin ezt az alábbi példával szemlélteti:

Elsőször érezd meg a tested. Természetesen kívülről is rátekinthetsz a testedre, de amit én kérek tőled, az hogy belülről érezd meg. Íme! Így amilyen könnyen csak lehet, megéled a pillanatot, a ”most”-ot.

Az átéléssel kapcsolatban Gendlin arra a tanulságra hívja fel a figyelmet, hogy „vedd észre, hogy mindig a rendelkezésedre áll” (1997, 7. o, 13).

Az „Itt és Most” hangsúlyozásával Fritz Perls volt az élményközpontúság zászlóvivője a pszichológiában, Gendlin pedig a téma filozófusa. Az ”átélés” a folyton változó jelennek a folyamatban lévő megértése. Mielőtt világos szavaink, elképzelésünk vagy más szimbólumunk lenne egy dologról, azelőtt zsigerileg értjük meg azzal, hogy átéljük. Az emberi lény nem vonásokból, jellemzőkből vagy más tartalmakból összeálló komplexum. Az ember maga az élményeinek folyamata.

Mik az átélés jellemzői?
Az átélést testileg érezzük, mintsem gondolnánk, tudnánk vagy kimondanánk. Konkrét átélt élmény, mintsem annak hatása, terméke, absztrakciója vagy általánosítása. Felfogás előtti jelenség, fogalmak előtt létezik. Belsőleg elkülöníthető – vagyis többféle elképzelésünk származhat róla, így többféle szó, szókészlet is leírja, amikor beszélünk róla. Ez azért van, mert gazdag belső tartalommal rendelkezik. Mindig több van az élményekben annál, mint ami világossá válik belőle az adott pillanatban, és mint ami a végén közvetlen utalás tárgyává válhat. Bárki bármikor befelé fordíthatja a figyelmét és ráhangolódhat, ránézhet vagy meghallgathatja a tapasztalását (Gendlin, 1961, 234 o).

Amikor közvetlenül utalok az élményeimre, azt Gendlin átélt érzetnek (felt sense vagy FS) hívja, mely kifejezést ő alkotott. Az átélt érzet egy testileg érzett, gazdag belső tartalommal bíró „érzése a szituációknak, problémáknak, vagy egy élet vetületének”. Ez maga „az egészleges, benső, testi érzése egy összetett helyzetnek” (Gendlin, 1996, 20, 55 o).

Az embereknek szinte bármiről lehet átélt érzetük. Ezt kiemelten fontos megértenünk. Állj meg egy pillanatra. Figyelj befelé. Mi a testileg átélt érzeted a most-tal kapcsolatban? Mi az átélt érzeted magaddal kapcsolatban? Mi az átélt érzeted az egészségeddel kapcsolatban? Mi a karriereddel kapcsolatban? A párkapcsolati helyzeteddel kapcsolatban? A világ helyzetével kapcsolatban?

Gendlin elképzelése szerint a felt sense kiemelt fontosságú a pszichoterápiában. A pszichoterápia akkor kezdődik, amikor valaki közvetlen utalást tesz egy ember problémájának, témájának, helyzetének vagy meggyőződésének átélt érzetére, amivel az illetőnek dolga van.

Azzal, hogy az átélt érzet mellett maradunk és keresünk egy hozzá illeszkedő szimbólumot, az átélt érzet kitárja jelentéseit és lehetséges változásait. Az átélt váltás még egy kifejezés, amit Gendlin alkotott – ez nem más, mint maga a terápiás változás. Ebből a nézőpontból a pszichoterápia azon lépések összessége, amelyek során átélt érzeteket keresünk, elfogadjuk őket, megfelelő szimbólumokat kapcsolunk hozzájuk és ezek után érezzük az átélt váltásokat.

Itt van egy egyszerű példája az átélt érzetnek és annak, hogy hogyan kezdjük a folyamatot: Mi az érzésem az írásomról ebben a pillanatban? Mi az átélt érzetem ezzel kapcsolatban? Az átélt érzetet hastájékon érzem, „duzzadt érzés… küszködő… túlzottan erőltetett, hogy kifejezzem magam.” Ha így szimbolizálom az átélt érzetet, relaxáltabbnak és nyugodtabbnak érzem magam. Ez az átélt váltás. Visszatérek az írásomhoz ebből a nyugodtabb állapotból.

Az átélt érzet lehet egy múltbeli történés jelenlegi megnyilvánulása is: Mi a mostani átélt érzetem arról, ahogyan reggel éreztem, amikor a számítógépem lefagyott? Az átélt érzet az arcom fintorában lakik és a szavak, melyek jönnek hozzá, az „irritált… frusztrált… korlátozott”. Amikor azt mondom, hogy korlátozott – ami a legpontosabban illeszkedik az érzéshez – az arcom kisimul, megnyugszom, jobban érzem magam.

Az átélt érzet egy régmúlt esemény, például trauma, jelenkori tapasztalásaként is megjelenhet. Hogyan érzek a 4 éves kori szemműtétemmel kapcsolatban? Az érzés a mellkasomban érződik és a szavak a következők: „szomorú… sajnálattal teli… és főleg amennyire megérintett… különösképp a magárahagyottság érzése…”
Miután kimondom azt, hogy „különösen a magárahagyottság érzése” érzem a váltást belül, és megkönnyebbülök.

Most térjünk át az átélés nyelvezetére és vegyük innen is szemügyre a témát. Ebből a nézőpontból, ahhoz hogy a terápia sikeres legyen, kapcsolatra van szükség a kliens átélési folyamatával. A terápiának kell, hogy legyen egy átélt része. A hiteles pszichoterápia az intellektuális megközelítésen túl kezdődik akkor, amikor segítjük a pácienst problémájának azonnali (itt és most-ban történő) megtapasztalásában (1961, p. 234). A terapeuta célja megadni a kliensnek azt, amit Gendlin átélési válasznak hív; ez egy olyan válasz (~reakció), amely a kliensben végbemenő átélési folyamatra irányul. A legjobb terápiás reakciónak „konkrét tapasztalati hatása van a kliensben” (1968, 208 o.).

Az egyik legjobb munkájában (The Experimental Response) Gendlin rámutat arra, hogy a kliensközpontú irányzat érzelmi reakciók tükrözése, és a pszichoanalitikus irányzat értelmezése egyazon módon fejtik ki hatásukat. Az átélésről alkotott elképzelés elengedhetetlen, hogy észrevegyük ezt a jelentős hasonlóságot. Gendlin megfogalmazásában „ a jó kliensközpontú reakció kifejezésre juttatja a kliens jelen megtapasztalásának átélt benső jelentését.” Hasonlóképpen „ egy hatásos értelmezés segíti a pácienst a belső átélésben (amire az értelmezés vonatkozik) […] a viaskodásában, és abban, hogy szembenézzen vele, elfogadja és átdolgozza azt.”

Az átélésről alkotott elmélete és az átélési reakció alapján Gendlin a következő feltevést fogalmazza meg a terápiák kimenetelével kapcsolatban: Minél jobban játssza a kliens az átélő szerepét a terápiás órák alatt, annál nagyobb lesz a terápiás változás és annál valószínűbb a terápia sikeres kimenetele” (1961, 240-243o). Hogy ellenőrizze a feltevését, Gendlin és munkatársai kifejlesztettek egy átélési skálát, amellyel a terápia egy részének megtapasztalási szintjét mérték. Napjainkra több mint 30 tanulmány mutatja, hogy a magasabb átélési szint együtt jár a sikeresebb terápiával (Hendricks, 2002).

Átélés, átélési reakció, átélési skála, átélt érzet, átélt váltás – ahhoz, hogy Gendlin pszichoterápiák fejlődéséhez való lényeges hozzájárulását megragadjuk, még egy lépéssel tovább kell haladnunk. Így jutunk el a specifikus terápiás módszerekhez és azok ötvözött alkalmazásához.

Ahogyan azt korábban láthattuk, Gendlin megfogalmaz egy kötelezettséget a terápiás reakcióval kapcsolatban: kapcsolatba kell kerülni a kliens átélési folyamatával. Majd felteszi a kérdést, hogy ez a készség tanítható, és fejleszthető-e? Amennyiben tudjuk, hogy mit kell tennie egy embernek ahhoz, hogy fejlődjön a terápiában, megtaníthatjuk-e rá, hogy hogyan csinálja? Gendlin ezt a készséget nevezi fókuszolásnak. A fókuszolás lényegében közvetlen utalás valakinek a folyamatban lévő, testileg átélt átélési folyamatára. A fókusz precíz meghatározása annak, ahogyan a sikeres kliensek működnek a terápiában. Harminc éve már, hogy Gendlin fókuszolni tanít embereket, ez az, amiről a legtöbben ismerik. A terapeuta megtaníthatja a kliensét fókuszolni, általában apró lépéseken, instrukciókon keresztül. A fókuszolás egy terápiás eszköz, ami Gendlin szemléletéből táplálkozik.

A hallgatás (~meghallgatás, ~kísérés) is fontos, lényegében a fókuszolás ikertestvére. Nem Gendlintől származó fogalom, mint a fókuszolás. Az átélési hallgatás Rogers módszerének, az érzelmek tükrözéses válaszának újrafogalmazása az átélés felfogásának kereteiben. A gendlini terápiában a fókuszolás és a másik ember meghallgatása a legfőbb készségei a terapeutának. Ez a két mód arra, hogy kapcsolatba lépjünk a kliens átélési folyamatával és segítsük az előrehaladásban.

De nem ezek az egyedüli lehetőségek. Gendlin Focusing-Oriented Therapy című könyve nem csak a fókuszolásról és a hallgatásról szól. Találunk benne fejezeteket a szerepjátékról, imaginációról, álommunkáról, kognitív módszerekről, akciólépésekről, a kritikussal való munkáról, katarzisról és egyéb testi eljárásokról. Gendlin bemutatja, hogy mindezen módszereket lehet úgy használni, hogy kapcsolat alakuljon ki a kliens átélt érzetével és létrejöjjön az átélt váltás. Azáltal, hogy a kliens szem előtt tartja az átélt érzet és átélt váltás elgondolását, a gendlini terapeuta egy szemlélet szerint ötvözi azokat a módszereket, amelyeket ismer. Mindezt nem össze-vissza teszi, hanem szisztematikus keretnek megfelelően, amely az emberi – és a személyiségváltozás természetéről alkotott elképzelés alapján épül fel.

Végeredményben: Gendlin tapasztalás alapú megközelítése egy gazdag, részletes és kifinomult megközelítése a pszichoterápiának. Alapos tanulmányozást és művészi alkalmazást igényel.

Fordította:
Stoll Dániel Péter
Eredeti szöveg forrása:
http://www.focusing.org/pdf/friedman_gendlin_annals.pdf
Képek forrása megjelenési sorrendben:
http://th06.deviantart.com/fs37/300W/f/2008/246/f/0/feel_today_by_Deskha.jpg
http://m0thyyku.deviantart.com/art/sense-of-touch-82064747
http://philliplapeyre.deviantart.com/art/Everything-69297236

Hivatkozások:
Gendlin, E.T. (1961). Experiencing: A variable in the process of therapeutic change. Americal Journal of Psychotherapy 15(2).
Gendlin, E.T. (1968). The experimental response. In Hammer (Ed.), The use of interpretation in treatment. New York: Grune and Stratton, Inc.
Gendlin, E.T. (1974). Experimental Psychotherapy. In Corsini, Current psychotherapies (pp. 317-332). Itasca, IL: F.E. Peacock.
Gendlin, E.T. (1981). Focusing. New York: Bantam.
Gendlin, E.T. (1996). Focusing-Oriented Therapy. New York: Guilford.
Gendlin, E.T. (1997). Experiencing and the creation of meaning. Evantson, IL: Northwestern University Press. (Originally published by The Free Press, 1961).
Hart, J (1970). The development of client-centered therapy. In J. Hart, & T. Tomlinson, New developments in client-centered therapy (pp. 3-22). Boston: Houghton-Mifflin
Hendricks, M. (2001). Research basis of focusing-oriented experimental psychotherapy. In D. J. Cain (Ed.), & J. Seeman (As Ed.) Humanistic psychotherapies: Handbook of research and practice (pp. 221-251). PCCS Books.