2009.02.28.

A fókuszoló egy álmában látott személlyel szeretne dolgozni, akihez elmondása szerint vonzódik. Miután megbeszélték a kísérővel a kísérés részleteit, elkezdik a folyamatot. A fókuszoló kényelmesen elhelyezkedik a székben, szemét lecsukja, és a kísérő segítségével elkezdik a figyelembevitelt. Szabadtér teremtés után a kísérő visszamondja a fókuszolónak az álomban szereplő személy nevét, amire elindul a folyamat. Végig tükröző figyelemmel kíséri a fókuszolót, ahol kell, ott folyamatkérdésekkel segíti a haladást (ezeknek a helyét kérdőjel jelöli).

? Egy hálót látok, ami felé egy hal úszik a vízben. A hal én vagyok, de nem úszok bele a hálóba. A háló nem rossz, a mellkasomban érzem. Sötétzöld a víz színe, a hal ficánkol, a hálónak ovális formája van, így vízszintesen van. Nem zavar a háló, mert az a cél, hogy fennakadjak rajta. Azonban ez veszélyes. A háló nem jön közelebb, egyhelyben úszom… árral szemben.

? Az érzés a fejemben, homloktájékon lakik, érzem a hálót, mintha az agyamat venné körül, szorítja. Tompa fájdalom homloktájékon, nem kellemes, de annyira nem zavaró. A „fárasztó” szó érkezik rá – egy ideig lehet ezt csinálni, de el fog vinni az ár.

? Kérdéses, hogy el tudok-e jutni a hálóig. Ez nagyobb halaknak van kitalálva.

? A „bizonytalanság” szó érkezik, a mellkasomban érződik és a fejem jobb féltekében. Olyan, mint a migrénes fejfájás kezdete, csak a másik oldalon.

? Változatlan a kép, de ez nem zavar. Változhatna a helyzet, de akkor a hálót rögzítő fonalakat el kellene vágni, és a hálót felém sodorná az ár. Csak így megtartás nélkül a hal belegabalyodik, és együtt a mélybe süllyednek… megdöglik.
A kép változatlanságát a fejemben érzem, „olyan mint mostanában”. Erre változik az érzés és a kép is. A hal bálna lett, és így már nevetségesen kicsinek tűnik a háló.

? Olyan érzés… mint… egy citrom jelent meg. Az orromban érzem, lehet érezni az illatát, az ízét, a pillanat megélését juttatja eszembe. Tapintani tudom a héját, érzem milyen, ha sebbe megy a leve, vagy a szemembe spriccel. Savanyú. Most egy orbitálisan nagy pitypangot látok. Lassan elfújom és elviszi a szél. Nyugodt érzés, cselekvő, jó érzés. Nem ismerős, de jó lenne.

? Ez most mindenhol lakik bennem, kitölt. Olyan, mint amikor kifekszel egy mezőre, mint amikor kifeküdtem egyszer egy sárga búzamezőre. Végeláthatatlan növénytenger. Csak fekszem és nézek fölfelé, és senki sem tudja, hogy ott vagyok. Bárányfelhők az égen, bogarak mászkálnak. Érzem magamon a napot és a szelet. Stabilan, mozdulatlanul vagyok. Hasonlóan érződik ahhoz, mint amikor összebújsz valakivel, akit szeretsz. Egészlegességében érzem. Vegyes érzés a fejben és szív tájékon.
Olyan, mint a tünékeny pillanatok átélése: könnyű nem észrevenni.

? Olyan érzés, mintha egy lufi lenne a fejem. Könnyű, fújja a szél, a testem nem engedi elszállni, de a lufi kipróbálná.
Szeretem a lufit. Most is. Kiskoromban mindig héliumosat szerettem volna. Sokat foglalkoztatott a repülés…
A folyamat végetér, a fókuszoló áttekinti folyamatát a kísérő segítségével és a neki leginkább megfelelő módon elhelyezi azt. Miután kinyitotta szemét lerajzolhatja az élményeit, formába önti azt, azonban nem beszél.

Képek forrása:
http://khawlin.deviantart.com/art/fish-52965969
http://totallehmaddeh.deviantart.com/art/Capture-the-Sky-and-the-Clouds-59623740